A háborús körülmények és a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére Kárpátalja a korábbi évekhez hasonlóan idén is csatlakozott a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem kezdeményezéshez. Augusztus 1-jén tizenötödik alkalommal rendezték meg megyénkben a program búzaösszeöntő ünnepségét a hagyományokhoz híven a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon udvarán. A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program lebonyolítását megyénkben a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szervezi a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alapszervezetei, civil szervezetek és a történelmi egyházak közreműködésével.
A szombaton tartott ünnepségen elsőként Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke üdvözölte a jelenlévőket és megjegyezte: sokadjára vannak itt, amióta útjára engedték ezt a kezdeményezést Kárpátalján, és nem utoljára.
– Ez az ünnepség mindenkor egy felemelő pillanata a gyűjtésnek, mert itt találkoznak az adományozók és azok, akik a felajánlásból részesülnek, hiszen a gyűjtőpont egyben a kedvezményezett is – mondta és röviden szólt arról, hogy milyen körülmények között sikerült az idei termést megtermelni. – Semmi extra. Csak az van, ami tavaly, azelőtt meg azelőtt, de lassan megszokjuk – jegyezte meg az alapítvány elnöke.
Elhangzott, a háború továbbra is komoly terhet ró a kárpátaljai mezőgazdászokra, változatlanul komoly a munkaerőhiány. A világpolitikai események közvetlenül befolyásolják a mezőgazdaságot. A Hormuzi-szoros blokádja miatt emelkedtek az üzemanyagárak, a Fekete-tenger térségében zajló támadások pedig akadályozzák a gabonaexportot – a világpiaci árak emelkednek, a helyi termelők azonban ebből alig érzékelnek valamit.
Az utóbbi években a természet sem kedvez a gazdáknak. Az El Nino éghajlati jelenség hatásai Kárpátalján is érezhetők. A termesztési ciklus legfontosabb időszakában 91 nap alatt 5 mm eső esett.
– De a földet akkor is meg kell művelni, ha nehéz év következik, mert a gazda tudja, a vetés egyszer majd termést hoz. Kevés szebb látvány van a hullámzó búzamezőnél. A gazda elveti a magot, gondozza, learatja a termést. A molnár lisztté őrli, a pék megsüti belőle a kenyeret, amely végül minden család asztalára felkerül, és a munka, az összefogás, a megmaradás jelképe is – mondta Őrhidi László.
A gyűjtés még nem zárult le, az eddigi eredményeit Tihor-Sárközi Mónika falugazdász ismertette: összesen 81 011 kilogramm búzát ajánlott fel 1194 adakozó. Az aratás még nem ért véget, így további jelentős adományok várhatók.
– Ezek a felajánlások arról tanúskodnak, hogy a kárpátaljai gazdatársadalom a legnehezebb körülmények között is képes összefogni. Köszönöm mindazoknak, akik idén is gondoltak a gyermekekre, a rászoruló családokra és a tanuló fiatalokra. Kívánok számukra erőt, egészséget, kitartást és hitet ahhoz, hogy továbbra is megmaradjanak ezen a földön, és jövőre ismét együtt ünnepelhessünk – zárta gondolatait Őrhidi László, kiemelve a KMKSZ, a történelmi egyházak, a civil gazdaszervezetek és a falugazdász-hálózat szerepét.
Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke kiemelte: számára nagy megtiszteltetés, hogy itt lehet sokadjára.
– Amikor baj van, mi mindig itt voltunk, vagyunk és leszünk. A gazdaember mindig azt teszi, amit tőle az élet megkövetel. Különösen nehéz időszakban vagyunk együtt, mert így helytállni ilyen nehéz körülmények között, értéket teremteni úgy, hogy még adnak is a rászorulóknak, az hatalmas lélekre és erőre vall – emelte ki és felidézte, hogy a Magyarok Kenyere program 15 évvel ezelőtt mindössze néhány gazda kezdeményezéseként indult Baranyában. – Akkor 10 tonna gabona gyűlt össze; tavaly több mint 10 ezer adományozó több mint 300 gyűjtőponton több mint 1100 tonna gabonát ajánlott fel több mint 400 segítő szervezeten keresztül az egész Kárpát-medencében. Az adományok több mint 100 ezer rászorulóhoz jutottak el és segítettek a megélhetésükben, de abban is, hogy érezzék: vannak, akik őket tisztelik és szeretik.
A MAGOSZ elnöke hangsúlyozta: az anyaország továbbra is felelősséget érez a külhoni magyar közösségek iránt, és a támogatás tettekben is megnyilvánul. Szerényen bejelentette, elhozta a magyar gazdák által felajánlott félmillió forintos támogatást a nagydobronyi gyermekotthon számára. Megerősítette: a támogatások a jövőben sem maradnak el, és a szakmai együttműködés is folytatódik.
– Nemcsak adományokat szeretnénk hozni, hanem tudást, tapasztalatot és mindazt az ismeretet is, amely segítheti a gazdákat az új kihívások között eligazodni. Hiszem, hogy amikor végre béke lesz, közösen építhetjük tovább mindazt, amit most ilyen nehéz körülmények között is sikerült megőrizni. Kárpátaljáról mindig megerősödött lélekkel térek haza, mert az a csoda, amit az itt élők végbevisznek nap mint nap, hogy minden körülmények között emberek tudnak maradni ebben a nagyon nehéz helyzetben is, az minden jóakaratú ember dicséretét váltja ki. Az önök példája sokat segít abban, hogy a jobb körülmények közöttiek is emberek tudjanak maradni – Jakab István köszönetet mondott Őrhidi Lászlónak és munkatársainak a program megszervezéséért, valamint a gyermekotthon közösségének a szolgálatért, illetve reményét fejezte ki, hogy ha vége lesz a háborúnak, újra Kárpátalján szervezhetik meg a Kárpát-medencei összeöntő ünnepséget.
Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere nem tudott személyesen jelen lenni az ünnepségen, ünnepi gondolatait Jávorszky Beáta, a kistérség jegyzője tolmácsolta és kiemelte: Nagydobrony számára mindig külön öröm és megtiszteltetés, hogy otthont adhat ennek a nemes hagyományt őrző rendezvénynek.
– A Magyarok Kenyere program évről évre emlékeztet bennünket arra, hogy a búzaszem nem csupán a termést jelképezi, hanem az összetartozást, a felelősségvállalást és a segítő kezeket is. Ahogyan az egyes búzaszemekből közös kenyér készül, úgy alkotnak közösséget a kárpátaljai magyarok is. Nagydobrony mindig a szorgalmas embereknek, a föld szeretetének és a közösségi összefogásnak a települése volt. Büszkék vagyunk a gazdáinkra, akik nemcsak családjaik megélhetését biztosítják, hanem bizonyítják, hogy a segítségnyújtás közös érték – hangsúlyozta és köszönetet mondott a szervezőknek, az önkénteseknek, a támogatóknak és minden gazdának, aki hozzájárult az idei gyűjtés sikeréhez.
A KMKSZ nevében Kulin Zoltán alelnök elsőként a gyerekeket köszöntötte, majd beszéde elején Nagy Lászlót idézte: „Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát…”
– Ki tudja megmondani, hogy az összegyűjtött 81 ezer kilogramm hány ezer búzaszemet jelent? De ha erre nem is tudjuk a választ, azt tudjuk, hogy benne van az a gyerek, akit az utcán vagy a kórházban hagyott az anyja, benne van az a gyerek, akiről lemondtak a szülei, az is, akinek esetleg fronton estek el a szülei, és ide került. Nekik otthonuk van itt, nem házuk. Jelképes, hogy a búzaösszeöntő ünnepség évről évre a nagydobronyi gyermekotthonban van. Példázza azt is, hogy ez a szeretet, az egymás iránt érzett felelősség az összetartozás jele is – fogalmazott és köszönetet mondva az adakozóknak az önzetlenségükért, Nagy László szavaival zárta gondolatait: „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.”
Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke köszöntőjében elmondta, minden évben különleges élmény számára Kárpátaljára látogatni.
– Egyetlen cél vezérelt: hogy ismét együtt lehessek azzal a közösséggel, amelynek kitartása és embersége minden alkalommal mély benyomást tesz rám. Amikor elvetjük a magot, nemcsak a búzaszemeket vetjük el, hanem azt a felelősséget, azt a gondoskodást, amit a gazdasszonyok a nehéz időkben is képviselnek. Ez reményt is ad a jövő nemzedékének, reményt arra, hogy lesz termés, kenyér, jövő – emelte ki és külön szólt a kárpátaljai asszonyok helytállásáról a háború éveiben. – A szeretetből végzett szolgálatnak óriási ereje van. Minden alkalommal, amikor innen hazatérek, viszek magammal abból az erőből, amelyet itt kapok – zárta beszédét és azt kívánta: ez a szeretet és összetartás még sokáig maradjon meg Kárpátalján, mert erre ma minden közösségnek nagyobb szüksége van, mint valaha.
A gazdákra, az összegyűjtött búzára és az egybegyűltekre Molnár János beregszászi római katolikus plébános, bereg–ugocsai esperes, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynöke, Marosi István, a Beregszászi Görögkatolikus Egyházközség lelkésze, az Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ igazgatója és Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor, az Ungi Református Egyházmegye esperese kérte Isten áldását.
Ezt követően a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának jeleként a Kárpátalja különböző településeiről hozott búza ünnepélyes összeöntése következett, amely 15 éve a nemzeti összetartozás egyik legmeghatóbb eseménye.
A Magyarok Kenyere elkészítéséhez a sót hagyományosan Takár Károly, „Katyó” kerékpárral hozta Aknaszlatináról, a vizet pedig a Fekete-Tisza forrásából.
Az ünnepséget a gyermekotthon növendékeinek zenés-táncos műsora és a Nagydobronyi kistérség Nefelejcs énekkarának fellépése tette hangulatossá.
Katkó Andrea, a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon vezetője a rendezvény házigazdájaként elmondta: az évek során a Magyarok Kenyere programból származó búza jelentős segítséget nyújtott az intézmény működésében, elsősorban száraztészta és egyéb étel készül a gyermekeknek, a takarmányrészét pedig a gyermekotthon sertéstelepén használják fel.
Az eddigi években a teljes lisztmennyiségét fedezte ez a program. Bár az idei felajánlás várhatóan kisebb lesz a korábbi éveknél, továbbra is komoly segítség az intézmény számára.
– Hálásak vagyunk nagyon. Az adomány kézzelfogható segítség, ugyanakkor talán még fontosabb az az összetartozás, amelyet ez a kezdeményezés évről évre megmutat – hangsúlyozta.
