Böjte Csaba ferences szerzetes volt az ünnepi szónoka a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség szeptember 14-i templombúcsújának. A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén arról beszélt: a megpróbáltatások közepette is megőrizhetjük hitünket és szeretetünket, egymás megerősítésével pedig a közösség megtartó erejét is növelhetjük.
A templombúcsú alkalmából bemutatott ünnepi szentmisére megtelt a Beregszász központjában álló római katolikus templom, ahol a helyi hívek mellett a megye különböző településeiről, valamint az országhatáron túlról érkezett zarándokok is részt vettek a szertartáson. A jelenlévőket Molnár János püspöki helynök köszöntötte, majd kezdetét vette a keresztút, melynek tizennégy állomásánál Krisztus szenvedéséről és kereszthaláláról elmélkedtek a résztvevők.
„Örömmel és nagy alázattal jöttem Kárpátaljára, hisz tudom, hogy keresztet hordozó néphez jövök. 35 évvel ezelőtt fogadtam be az első árva gyereket, és azóta közel 7000-et fogadtunk be az otthonainkba. És nagyon gyakran elmondom a gyerekeknek, hogy a nehézség, a probléma, a gond, a kereszt, hogy mi lesz a te életedben, egy botlasztó, amin keresztülesel és kiterülsz, vagy egy dobbantó, amivel magasba emelkedsz, ez nagyban rajtad múlik. Mert nézzük meg, előbb-utóbb mindannyian fel kell menjünk a Golgotára, a keresztre, és oda kerülünk Jézus mellé. De nem mindegy, hogy a jobb lator vagy a bal lator helyére kerülünk” – fordult a jelenlévőkhöz Böjte Csaba ferences atya.
Csaba testvér Márton Áron erdélyi püspök példáján keresztül arról is beszélt, hogy az ember a legsúlyosabb megpróbáltatások között is megőrizheti hitét, becsületét és szeretetét. Felidézte a püspök gondolatát, amely szerint nem önmagukban az idők rosszak, hanem az emberi döntések teszik azzá őket.
„Ha megváltozunk, ha Istenbe kapaszkodunk, megfogjuk egymás kezét és együtt imádkozunk, akkor megváltoznak az idők, és ránk ragyog Isten békéje és áldása” – foglalta össze Márton Áron tanítását.
A természet megújulásának képével a háborús esztendőkben is megőrzendő reményről szólt: „Nehéz elhinni, hogy elmúlik az ősz és a tél, majd újból eljön a drága tavasz; hogy az áldott nap a fekete földbe temetett magból kihozza a búzaszemet, a kalászt és a kenyeret. De hinnünk kell. Meddig tart az ősz, a tél vagy a háború, azt nem tudjuk megmondani. Az viszont rajtunk is múlik, hogy ezek a nehéz napok és évek közelebb visznek-e bennünket egymáshoz.”
Az igehirdetés végén közvetlenül a kárpátaljai közösség minden tagjához fordult: „Ne engedjük el magunkat, ne veszítsük el a reményt, ne engedjük el a hitünket! Bátorítsuk egymást! Te is Krisztus képére és hasonlatosságára alakulj át vigasztalóvá! A férjedet, a szomszédodat jó szóval, reménnyel, akár egy viccel is erősítsd meg. Ne hagyd, hogy a kétségbeesés, a gond, a szomorúság és a kilátástalanság összemorzsolja a szívét!”
Végül azt kérte Istentől, hogy a mindennapi terhek minden jelenlévő számára az üdvösség forrásává váljanak.
„Krisztus kezébe kapaszkodva, a Boldogságos Szűzanya és a szentek pártfogását kérve jussunk be az örök élet kapuján, és ne hagyjunk hátra senkit sem a családból, sem az egyházközségből. Mindannyiunknak helye van a mi Urunk, Jézus Krisztus országában” – zárta szavait.
A szentmise végén Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja köszöntötte az egybegyűlteket. Molnár János esperes-plébános pedig hálát adott az ünnepért, és megköszönte Böjte Csabának, hogy tanításával megerősítette a kárpátaljai híveket.
Ezt követően a jelenlévők szentségi áldásban részesültek, majd a szentmise után megérinthették a Szent Kereszt-ereklyét.
