„Szeretnék május éjszakán, letépni minden orgonát…” Egykoron igen sok lányos ház ablaka alatt csendült fel az ismert nóta. És mellé került májusfa vagy virágcsokor a kapufélfára. Erre ma is igény lenne, de a háborús helyzet miatt lesz-e, aki fát díszítsen, szerenádot adjon?…
Ám nem adhatjuk fel, hisz minden rossznak vége szakad egyszer. A hagyományokat pedig ápolni kell. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet a Nagyberegi Tájházban e célból szervezi meg május elseje előtt azt a foglalkozást, melynek keretében a fiatalokkal felelevenítik az egykori hagyományokat, megismerkednek a májusfaállítás szokásával, jelentésével. Így volt ez idén is.
Április 28-án bátyúi kisiskolások érkeztek a tájházba, akiket Gál Adél néprajzkutató, a Pro Cultura Subcarpathica munkatársa köszöntött, s kalauzolt végig az egykori parasztportán, megismertetve a gyerekeket eleink életmódjával, munkamoráljával és ünnepeivel. A kertben sétálva virágokat gyűjtöttek, melyekből – az alkalomhoz illően – májusi csokrot készítettek. A májusfával kapcsolatosan a projektfelelős elmondta, hogy azt elsősorban a legények állították az eladósorban levő lányoknak. Akik persze várták is azt nagyon. Hisz a falu a ház elé állított fáról tudta meg, hogy a lánynak komoly udvarlója van. Az a lány, aki ilyenkor nem kapott májusfát, a közeljövőben nem is számíthatott férjhezmenésre!
A májusfa díszítésének is mondandója volt. Ha a legénynek tetszett a lány, s csak ezután akart udvarolni, akkor színes szalagokkal díszítette a fát. Ha meg már jegyese volt az eladó, akkor kendőt, ruhát, csokit meg italt is akasztott arra. A sudár fák felállítása nem egyemberes feladat, és igazi erőpróbát is jelentett, magyarázta a programfelelős. Ráadásul mindezt titokban, csendben kellett tenni. Minél nagyobb és díszesebb volt a fa, annál nagyobb büszkeség töltötte el másnap a leányzót. A májusfát több napig le sem bontották, minél többen hadd lássák azt.
A Nagyberegi Tájház mostani programjára érkezett gyerekek is felelevenítették a szokást. A fiúk a vállukon hozták fel a kertből a hatalmas májfát, amit közösen felszalagoztak, majd a kapuban felállítottak, emlékeztetve az erre haladó legényeket, férfiakat, hogy közeledik május elsejének éjszakája…
A mostani alkalom sem múlt el kézműves foglalkozás nélkül. A résztvevők ezúttal beregi motívumos pecsétnyomókat készítettek. És nagy élvezettel próbálták ki a népi játékokat. Végezetül pedig jóízűen fogyasztották el a tájház sparheltjén sült csörögefánkot.
A program a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, illetve a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltségének szakmai partnerségével valósult meg.
