A mezővári Kovács házaspár, Sándor és Erika, a BorzsaVári népzenekar alapítói nem könnyű időszakban szervezték meg első ízben a Mezővári Népi és Hagyományőrző Napokat. Négy év elteltével sem lett jobb a helyzet, sőt. Mindezek ellenére hatalmas öröm és boldogság, hogy a héten immár negyedik alkalommal tartották meg a háromnapos rendezvénysorozatot a Nemzet Házában. Ezáltal életre kelt az félreeső település.
Hegedűs Csilla
– Hálásak vagyunk az Úristennek, hogy ugyan évről-évre nehezebben, de idén is sikerült megszerveznünk a vidám és egyben tartalmas napokat. Amikor a Covid után egy picit „megnyílt” a világ, szinte azonnal kitört a háború, ennek ellenére úgy éreztük, meg kell tartanunk a hagyományőrző napokat, hogy legyen egy olyan évértékelő rendezvény, ahol a gyerekek bemutathatják, mit tanultak az elmúlt időszakban, és természetesen itt tovább fejleszthetik tudásukat, ki-ki a maga kategóriájában – magyarázta Kovács Erika szervező, házigazda. – Előbb csak a családunk foglalkozott a gyerekekkel, ebbe bekapcsolódott az öcsém, Sándor, aki a feleségével, Beátával táncra tanította őket, mára pedig már ott tartunk, hogy a környező településekről (Sárosoroszi, Tiszacsoma, Bene stb.) érkeztek pedagógusok, akik népzenére, néptáncra, népi mesterségekre tanítják a táborozókat, így tulajdonképpen mentortalálkozónak is nevezhetjük ezeket a napokat – tette hozzá Erika.
A foglalkozásokon nyolcvan gyermek vett részt a környező falvakból, és természetesen Mezőváriból. Ők citerán, hegedűn, brácsán, nagybőgőn, harmonikán, és népi furulyán tanulhattak, de néptánc és -ének órákon is fejleszthették tudásukat.
Elmondhatjuk, hogy a citera ismét a reneszánszát éli. Ez az egyszerű kis hangszer hamar belopja magát a szívekbe, így öt évvel ezelőtt Gáti Gyöngyi, a Sárosoroszi Községi Könyvtár vezetőjének szívébe is, aki mára citeraoktatóvá vált. A sárosoroszi gyerekek mellett a táborban részt vevőket is szívesen tanítottam citerázni, és elmondhatom, hogy nagy volt az érdeklődés eziránt a régi népi hangszer iránt. Úgy vélem, az ilyen találkozók nagyszerű alkalmat adnak arra, hogy amellett, hogy a gyerekek kikapcsolódnak, tanulnak is, így nyári szünet idején is – hangsúlyozta Gáti Gyöngyi.
Kovács Abigél, Erika és Sándor egyetlen leánygyermeke énekre tanította a résztvevőket. Mint mondta, az összes táborozó, a kicsiktől a kamaszokig mindenki látogatta az énekórákat. A három nap alatt magyarbődi karikázó dalokat tanultak, a nagyobbakkal kicsit magasabb szinten, a kisebbek könnyített verziót vehettek át – Jó látni, hogy szeretnek a gyerekek énekelni, főleg, ha valami módon érdekessé tesszük számukra a foglalkozásokat: a kisebbeknek természetesen teljesen más módszerekkel, mint a nagyobbaknak. Számomra az a legnagyobb visszajelzés, hogy amikor megyek a folyosón, azt látom és hallom, hogy azt énekelik, amit az órán tanultak – mondta Abigél.
Botos Boglárka táncolni tanította a gyerekeket. – A legkisebb tanítványom hatéves, a legidősebb tizenhét. A kisebbek somogyi táncokkal – ugrós, lassú és friss csárdás – ismerkedhettek meg, illetve gyermekjátékokat mutattam nekik. A nagyobbakkal pedig magyarbődi táncokat tanultunk, karikázó, lassú és friss csárdást. Nagyon büszke vagyok mindannyiukra, hiszen a haladóknak alig kellett mutatni a lépéseket, a kezdők pedig nagyon lelkiismeretesen és lelkesen sajátították el a tánclépéseket – magyarázta az ifjú néptánctanár.
A hangszertanulás mellett a résztvevők olyan régi mesterségek művelésébe tekinthettek be, és tanulhatták meg azt, mint az agyagozás, gyöngyfűzés, horgolás, szövés, nemezelés, bőrdísz készítés.
– Most, és az elmúlt években is az volt a célunk, hogy a kézzelfogható dolgokat is megpróbáljuk átörökíteni. Talán egy-egy mesterség még nekünk is új, például én is itt próbáltam ki a pokrócszövést. Idén újdonság a nemezelés, amibe szintén bele akartunk kóstolni, tehát egy kicsit a saját ízlésünk szerint is formáljuk a tábort – jegyezte meg Kovács Erika, aki örömmel konstatálta, hogy nagyon jó volt látni, hogy a gyerekeknek nem mobiltelefon volt a kezükben, hanem gyöngy, agyag, horgolótű stb., amiből csodálatos dolgokat készítettek.
Sokan érdeklődtek a bőrdísz készítés iránt, amit Vass Gergely mutatott be. – Felszabom a bőrdarabokat, melyekből mintázott, díszített karkötőket készíthetnek az érdeklődők, amit azután elvihetnek magukkal emlékbe. Hogy akár egy kis apróságot is elkészítsünk a bőrből, ahhoz kézügyességre és kreativitásra van szükség, és ebben a gyerekek nem szenvednek hiányt. Az pedig külön öröm, hogy belekóstolhatnak a bőrmunka alapjaiba, és úgy vesszük észre, hogy érdekli a mai fiatalokat ez a régi mesterség is, mert a bőr egy olyan természetes alapanyag, amely az őskorban és most is közel áll az emberhez – jegyezte meg Vass Gergely bőrdíszműves, a beregszászi Sztyeppe műhely egyik alapítója.
Ugyanilyen érdeklődés övezte a pokrócszövést és a nemezelést is, amiről Reskó Papp Angéla, a Tiszacsomai Kultúrház vezetője mesélt. – Örömünkre szolgál, hogy bemutathatjuk azt a tudományt, amit mi magunk is a Nemzeti Művelődési Intézet által elindított, A szakkör tevékenységén belül sajátítottunk el. A szakkörnek köszönhetően minden évben új mesterségekkel van lehetőségünk megismerkedni, most nemezeltünk és szőttünk a gyerekekkel – magyarázta Angéla.
– Rendezvényünk idén sem valósulhatott volna meg támogatók nélkül. Hálásak vagyunk a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelőnek, a Csoóri Sándor Programnak, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Nemzetpolitikai Államtitkárságának, hogy évről-évre támogatják az elképzeléseinket – hangsúlyozta Kovács Sándor szervező, házigazda, a BorzsaVári Tehetséggondozó Művészeti és Hagyományőrző Civil Szervezet elnöke. – Hála van a szívünkben, hogy ismét meg tudtuk szervezni ezt a számunkra nagyon fontos alkalmat, és hálásak vagyunk azért is, hogy a körülményekhez képest ilyen sok fiatal összegyűlt itt. Ez nekünk óriási visszajelzés és megerősítés abban, hogy szükség van a néphagyományra, a hagyományőrzésre, az éneklésre, a népi hangszereken való játszásra. Véleményünk szerint a zene, az ének, a tánc belső indíttatás, a lélek önkifejezése, vagyis amit a szavak nem tudnak kifejezni, azt a mozdulatok, a hang és a hangszerek megszólaltatása közvetít felénk – fogalmazott Kovács Sándor, aki hozzátette, a három nap alatt kemény munka zajlott, a gyerekek sokat tanultak, amit a gálaműsoron be is mutathattak.
A negyedik Mezővári Népi és Hagyományőrző Napok idén is fantasztikus gálaműsorral zárult, melynek keretében minden gyerek megmutathatta, mit sajátított el a foglalkozások alkalmával. Végül mindenki lazíthatott a táncházon, ami szintén elmaradhatatlan az utolsó napon. És hogy lesz-e folytatás? Kovács Sándor kihangsúlyozta, számukra ez nem kérdés, hiszen mindig úgy búcsúznak el a gyerekektől, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt.
