Bacskai József ismert és elismert diplomata, közéleti személyiség mind az anyaországban, mind Kárpátalján, mind Ukrajna hágón túli megyéiben. Nem véletlenül, hiszen 2008-tól hét éven át előbb a beregszászi, majd az ungvári magyar főkonzulátust vezette főkonzulként, később pedig Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkáraként tevékenykedett.
Idén nyártól ismét Kárpátalján teljesít szolgálatot a diplomata, akinek több évtizedes magas színvonalon végzett vezetői és diplomáciai tevékenységét, valamint a nemzetpolitikai területen elért kiemelkedő eredményeit a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetéssel ismerték el Magyarország vezetői nemrég. Vele beszélgettünk a minap.
— Főkonzul Úr, mikor kezdte meg tevékenységét az ungvári főkonzulátus élén?
— Július elsején érkeztem Ungvárra. Jó érzés volt régi-új minőségemben belépni a főkonzulátus épületébe, hiszen annak idején Budapestről nyomon követhettem a hivatal és a mellette levő főkonzuli rezidencia építését, 2010 végétől pedig fél évtizednél hosszabb ideig a missziót vezetve minden zugot megismertem.
A korábbi „szokásjog” tisztelete és praktikus szempontok is szóltak amellett, hogy az előző szolgálatomhoz hasonlóan a főkonzulátus területén levő rezidencián fogunk lakni. Ha úgy tetszik, ez annak jele, hogy számomra a főkonzulátus nemcsak munkahely, hanem azt az otthonomnak is tartom.
— Milyen tervekkel érkezett Ungvárra?
— Az első heteket szemlélődéssel, „terepfelméréssel” töltöttem. Ugyanis a diplomáciában elfogadott szabály, hogy hivatalos találkozókon, programokon nem illik megjelenni az exequatur, a főkonzuli működési engedély átadása előtt. Az első napoktól kezdve sokan kerestek, számos meghívást kaptam. Ezúton is köszönöm a megértést, amivel fogadták, hogy ki kellett térnem a meghívások elől. Hála Istennek ez már a múlt: Kijevben, a Külügyminisztériumban megtörtént az átadási aktus, így már minden tekintetben szabadon mozoghatok és tevékenykedhetek.
A kérdésre válaszolva elmondanám, hogy az előző kárpátaljai szolgálat alatt begyűjtött tapasztalatokra, másrészt a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkáraként szerzett ismeretekre, valamint az itteni magyar és ukrán barátokkal, ismerősökkel otthonról is ápolt kapcsolatokra alapozva láttam munkához. Terveim, elképzeléseim megvalósításához természetesen idő kell. Bizonyára lesznek dolgok, amelyek hamar teljesülnek, s lesznek olyanok is, amelyekkel éveken át kell foglalkozni.
A legfőbb célomat úgy fogalmaznám meg, hogy ungvári főkonzulként az itt végzett munkámmal szeretnék érdemben hozzájárulni a magyar-ukrán államközi kapcsolatok javításához. Ugyanis az országaink közötti viszony minősége döntő hatással van Magyarország és Kárpátalja megye együttműködési lehetőségeire, továbbá a kárpátaljai magyarság helyzetére is.
Az eredményes munkához elengedhetetlen a szoros egyeztetés, koordináció a kijevi nagykövetséggel és a beregszászi konzulátussal. Az exequatur átvételekor erről részletesen beszéltünk Íjgyártó István nagykövet úrral.
— A Kárpátok másik oldalán elterülő megyék is a konzuli kerületükbe tartoznak. Sor került-e már a kapcsolatfelvételre ezek képviselőivel?
— Az egész ukrán politikában domináns szerepe van Nyugat-Ukrajnának, ezért intenzív kontaktusokat fogok kezdeményezni a főkonzulátus konzuli kerületébe tartozó Lemberg, Ivano-Frankivszk és Csernyivci megyékkel. Már érdeklődtem ez ügyben és örömmel értesültem róla, hogy nyitottság lesz az ottani vezetők részéről a kapcsolatok szorosabbá tételét illetően.
Alá szeretném húzni, hogy a magyar kormányzati politika tisztességes szándékú és önzetlen Kárpátalján, Ukrajnában. Számos magyar állami szerv, intézmény, karitatív közösség stb. révén valósul meg ez a politika. A Külgazdasági és Külügyminisztérium vezetésének feladatszabása alapján fogom ezeket a törekvéseket segíteni, támogatni.
Biztos vagyok benne, hogy miként az előző kiküldetésemkor, ez alkalommal is konstruktív együttműködés lesz a legkülönbözőbb kárpátaljai és nyugat-ukrajnai ukrán intézményekkel, szervezetekkel, azok vezetőivel, az itteni egyházakkal és a megyék sokszínű kulturális életének képviselőivel. Egyébként az eddig megvalósult bemutatkozó látogatásaimon hasonlóképpen együttműködési készségüket fejezték ki partnereim.
— Figyelmének középpontjában — ahogy korábban is — bizonyára Kárpátalja, az itt élő magyar közösség áll.
— Nemzeti elkötelezettségű emberként és főkonzulként egyaránt kiemelt helyet szánok működésemben a kárpátaljai magyarság ügyeinek. A magyar politikai szervezetekkel, történelmi egyházainkkal azon leszünk, hogy minden kárpátaljai magyar ember és közösség érzékelje a szülőföldön való maradást elősegítő magyarországi támogatást.
Napi a kapcsolatom a Potápi Árpád János úr vezette Nemzetpolitikai Államtitkársággal és Grezsa István úr miniszteri biztosi hivatalával, parlamenti képviselőkkel, hiszen ők a meghatározóak a kárpátaljai közösségek támogatási, fejlesztési ügyeiben.
Bizakodó vagyok, hogy adminisztratív akadályok nem fogják hátráltatni a Kárpátalja egész magyarsága szempontjából fontos gazdasági, oktatási, egyházi, kulturális és egyéb fejlesztéseket.
Feladat tehát van bőven. Nyilván sok mindent nekem kell megcsinálnom, de rendkívül fontos, hogy a munkatársaim szintén elhivatottak legyenek. Igénylem és elvárom tőlük a jó teljesítményeket. Ennek viszont feltételei vannak: mindenekelőtt a jó munkahelyi légkör és a kiegyensúlyozott emberi viszonyok. Azt gondolom, hogy — közösen és kellő empátiával egymás iránt — nem okoz gondot, hogy megteremtsük a munkánkhoz, a jó ukrán-magyar kapcsolatok kialakításának elősegítéséhez szükséges hátteret.
Itt említem meg, hogy szándékom szerint erősíteni fogjuk az ügyfélbarát szemléletet és hozzáállást a főkonzulátuson, mert a magyar államigazgatási rendszer részeként és minden szabálynak, előírásnak is eleget téve adottak a feltételek ehhez.
— Munkájához nem akármilyen segítséget jelent, hogy régóta ismeri, nyomon követi a kárpátaljai történéseket.
— Ismertek számomra a körülmények, s a kárpátaljai közélet szereplőinek többsége sem változott, legfeljebb néhányan „felreppenve” utóbb egy másik ukrán belpolitikai „faágra” szálltak vissza. Az új politikusokkal is igyekszem megtalálni a hangot, annál inkább, mivel Magyarország képviseletében feladatom és kötelességem is a két ország közötti jószomszédi, üzleti, befektetési, kulturális és turisztikai kapcsolatok kiépítése, fejlesztése, megerősítése, a kapcsolattartás, a párbeszéd mindenkivel, aki a kárpátaljai politika alakítója, vagy legalábbis hatással van rá.
Elmondanám még, hogy a „kötelező gyakorlatok” mellett megpróbálok majd időt szakítani a „szabadon választottakra” is: a személyes barátságok ápolására, továbbá Kárpátalja, Galícia, Nyugat-Ukrajna rejtett földrajzi és közös történelmi zugainak, természeti szépségeinek felfedezésére.
Bíró László
