A Kárpátaljai Református Egyház a kárpátaljai magyar közösség fennmaradása érdekében jelentős állami és szociális feladatokat vállal át, különösen az oktatás, a gyermekvédelem és a rászorulók ellátása területén. Óvodákat és iskolákat létesít, illetve tart fenn, ahol a nevelés alapját a keresztény világnézet, az erkölcsi értékek közvetítése és a hitre nevelés adja. Ezek az intézmények nemcsak a magyar identitás és anyanyelv megőrzését szolgálják, hanem kulcsszerepet töltenek be a közösség megmaradásában a mindennapokat meghatározó nehéz társadalmi és gazdasági körülmények között.
Február 6-án ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a hívek a tiszaágteleki református templomban. Az alkalmon az immár ötéves Égigérő Református Óvodáért, az ott nevelkedő gyermekekért, az intézmény munkatársaiért, valamint a szülőkért és támogatókért adtak hálát. Ezekben a vészterhes időkben, amikor a háború árnyéka vetül a mindennapokra, családok szakadnak szét, és sok a bizonytalanság, különösen nagy megtartó ereje van minden biztató szónak és imádságnak. A közösség számára ezek az alkalmak kapaszkodót jelentenek, és segítenek átvészelni a nehézségeket.
Az ünnepi istentiszteletet követően Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a sajtónak nyilatkozva hangsúlyozta: Kárpátalján óriási szükség van az óvodákra. Az országban uralkodó helyzet számos településen megnehezítette, sőt ellehetetlenítette az óvodák zavartalan működését. Már a háborút és a koronavírus-járványt megelőzően is voltak olyan falvak, ahol nem működött óvoda, noha az igény megvolt rá. Tiszaágtelek is ezek közé a települések közé tartozott, ahol közel harminc éven át nem volt helyben működő kisdedóvó intézmény.
„Megadatott számunkra a lehetőség, hogy óvodát nyithassunk ezen a településen” – fogalmazott a püspök. – „Ma már egyértelműen látjuk, hogy az intézmény óriási segítséget jelent a családok számára. A gyermekek biztonságos, szeretetteljes környezetben lehetnek, miközben a szülők dolgozni tudnak. Az óvoda a gyermekek fejlődése szempontjából is meghatározó, hiszen itt tanulnak meg közösségben élni, itt formálódik a személyiségük. Ugyanilyen fontos az anyanyelvi nevelés, a tehetségek felismerése, valamint annak észrevétele is, ha valamely gyermek külön figyelmet igényel.
Zán Fábián Sándor hangsúlyozta: az óvoda sokkal több, mint gyermekmegőrző. Isten veteményeskertje, ahol a gyermekeket szeretettel, gondoskodással veszik körül. Egyben munkahely is, ami szintén nagy jelentőséggel bír, hiszen számos településen a közigazgatási reformok következtében megszűntek a munkalehetőségek. Az egyházi intézmények sok esetben az egyetlen biztos munkaadók. Emellett az óvoda közösségi tér is, ahol szülők, nagyszülők találkozhatnak. Külön elismerést érdemel, hogy a tiszaágteleki intézmény az idősek és betegek étkeztetését is felvállalta. Egy település számára nagy ajándék egy ilyen óvoda – mondta –, ezért hálát adunk Istennek, és köszönet illeti mindazokat, akik támogatják intézményeink működését.
Kiss Erika, a Tiszaágteleki Református Égigérő Óvoda igazgatója elmondta: jelenleg Tiszaágtelekről, valamint a szomszédos Nagy- és Kisdobronyból, illetve Dimicsőről összesen huszonnégy gyermek jár az intézménybe. A kicsikkel négy óvodapedagógus, egy zenepedagógus és egy logopédus foglalkozik. A nevelés középpontjában a hitre nevelés áll: fontosnak tartják, hogy a gyermekek megismerjék Istent, munkáját, és megtapasztalják, hogy hozzá bármikor fordulhatnak. A napot áhítattal, közös énekléssel és imádsággal kezdik, majd a fejlesztő foglalkozások következnek. Rendszeresen járnak a természetbe, hogy a gyermekek megismerjék környezetüket, és már egészen fiatal korban környezettudatos szemléletet sajátítsanak el.
Bernáth Tamás, a helyi református gyülekezet lelkipásztora arról beszélt, hogy az intézmény hiánypótló szerepet tölt be a gyülekezet és a település életében. Felidézte: a szovjet érában államosították a parókiát, ahol egykor állami óvoda működött, ezt azonban 1992-ben bezárták. Ezt követően egészen 2021-ig nem volt helyben működő óvoda, ami komoly nehézséget jelentett a fiatal családok számára, hiszen a környező településekre kényszerültek hordani gyermekeiket.
– Innen fakadt a felismerés, hogy ezt az igényt Isten elé kell vinnünk – emlékezett vissza a lelkipásztor. – Egy 2012-es presbiteri gyűlésen fogalmazódott meg a gondolat, majd megkezdtük a támogatóink keresését. Hosszú évekig nem jártunk sikerrel, egészen addig, amíg 2017-ben, Zán Fábián Sándor püspök úr ajánlására, bekerültünk a Kárpát-medencei óvodaprogramba. Akkor már egy nehezebb időszakban voltunk: elindult a demográfiai mélyrepülés, sokan külföldre költöztek, de az igény továbbra is megmaradt. Igei megerősítést is kaptunk: „Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig” (Zsolt 36,6). Így, az égre tekintve fogtunk hozzá ehhez a nem kis feladathoz.
A lelkipásztor elmondta: egy családi portát sikerült megvásárolniuk, amelynek első része megmaradt, a hátsó traktus pedig teljesen új építésű. A megnyitás idejére az infrastruktúra még nem volt teljes, hiányoztak eszközök, ám a munkatársi közösség és a lelkek készen álltak. „És a gyermeknevelés legfontosabb eszköze maga a pedagógus és a közeg” – fogalmazott. – „Ha szeretettel és figyelemmel veszik körül a gyermekeket, akkor ki tudnak bontakozni. Ezért különösen hálásak vagyunk a munkatársainkért.”
Bernáth Tamás hangsúlyozta: a család, ahonnan a gyermekek érkeznek, sok esetben válságban van, ezért nemcsak a kicsiket, hanem a felnőtteket is bátorítani, vigasztalni kell. Ennek érdekében igyekeznek célzott alkalmakat szervezni számukra, és a gyülekezet életébe is bevonni őket. Az intézmény kezdettől fogva szociális feladatokat is ellát: szeretetkonyha keretében heti két alkalommal itt készül az idősek és betegek számára az étel, amelyet az óvoda dolgozói és a gyülekezet diakónusai juttatnak el az érintettekhez.
Az ünnepi alkalmon Albertné Simon Edina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja is részt vett,, aki a sajtónak nyilatkozva kiemelte: nagy öröm számára, hogy az intézmény minden nehézség ellenére működik, vannak gyermekek, akik ide járnak, és vannak szülők, akik bíznak a magyar oktatás jövőjében. Elsősorban a szülőknek mondott köszönetet, hiszen azzal, hogy gyermekeiket ebbe az intézménybe íratják, és a nehézségek ellenére Kárpátalján maradnak, hitet tesznek amellett, hogy a térségnek nemcsak jelene, hanem magyar jövője is van.
Az alkalmon az óvodások kedves műsorral köszönték meg, hogy Isten veteményeskertjében igazi szeretetközösségben nevelkedhetnek.
